Gúttamási
A településről
Fekvése
Gúttamási Fejér megye északi részén, Székesfehérvártól közel 20 km-re fekvő német nemzetiségű település. A település közepén található a Bakonykútit, Isztimért, Fehérvárcsurgót és Iszkaszentgyörgyöt, Kincsesbányát összekötő utak kereszteződése.
Története
A korábban önálló falu ma 110 lakosával az isztiméri Körjegyzőség közigazgatása alá tartozik. 1966-tól, a csatolás évétől Gúttamási Isztimér belterületeként szerepel, akkor a lakosok száma 173 volt. Az egy utcás szépen fejlődő település egyházilag is Isztimérhez kötött.
Okleveles anyagban első ízben 1201-ben szerepel. A török korban elpusztult, de 1762-ben újratelepítették. A német családok betelepítésével kapcsolatos első forrás 1762-ből származik. A betelepülteknek 1762-től 10 év adómentességet engedélyeztek.
Az első világháborúban 1914-ben bevonuló katonák száma 31 volt. A háborúban 4 fő halt meg. 1941-ben Kincses Szőlőhegyen bányát nyitott az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. Emiatt a község fejlődésére lehetett számítani, amennyire a háborús viszonyok közt ez lehetséges volt. Az előrelátás jó volt, mert a kincsesi külszíni fejtések után a mélyművelés már végleg Gúttamási határába esett.
A II. világháború 1944 decemberétől 1945 március végéig tartott a község környékén. A környező súlyos harcokban a település több lakóháza leégett, a templom tornya megrongálódott. A világháború után az élet nehezen indult meg, de a szorgalmas emberek újra tudták kezdeni az életet. 1948 februárjától április közepéig tartott a móri járás falvait is érintő kitelepítés második szakasza. Gúttamásiból három családot, 9 főt telepítettek ki Németországba. Helyükre Szlovákiából telepítettek be telepeseket.
1966-ban Gúttamási megszűnt önálló község lenni, ettől kezdve Isztimérhez tartozik. 1989 őszétől jelentős társadalmi változások bontakoztak ki Isztiméren. 1990. október 15-én alakult meg a község képviselő-testülete. 1996-ban községünkbe települt egy műanyag nyílászárókat gyártó cég.
2001 májusában ünnepelték meg a település fennállásának 800. évforulóját, melynek emlékére egy emlékkövet állítottak, ahol egy márványtábla hirdeti a község 8 évszázados kitartását.
A faluban kialakítottak egy pihenő parkot, amelyhez pályázat útján pénzt is nyertek. A helybeli lakosok és a környékről érkező turisták szívesen megállnak a parkban pihenni.
