Három napig csak járjuk az erdőt!
 |
Évek óta járunk egy baráti társasággal a hegyekbe, Bakony, Vértes, Mecsek túrázni. Ilyenkor a slusszkulcsot pár üveg sörre, az asszonyokat az erdő csendjére cseréljük – kezdett élménybeszámolójába Sanyi barátom. |
Ilyenkor három napig ki se jövünk az erdőből. Ennyi időre elegendő élelem, és víz, némi sör lapul a hátizsákban, a ruhák, hálózsák és a sátor mellett. Teljesen önellátók vagyunk, néha egy-egy faluba állunk meg feltankolni, és beszédbe elegyedni a helyiekkel, majd vissza az erdőbe, a hegyekbe.
Összeszokott csapat vagyunk, az élet dolgait az esti szalonnasütés mellett tárgyaljuk meg. A napi penzum 20 kilométer, az útvonal előre megtervezett. Azért ezt a tervet az élet, és az erdészet - aki a fákkal együtt kivágja a turistajeleket – néha átírja. Íratlan szabály, ilyenkor nem dühöngünk, csak annyit mondunk; "Na, még itt se jártunk!" és módosítjuk az útvonalat.
Civilizáció hiányában mindent másképp lát az ember. Menet közben nem beszélünk, megyünk a csendben, csendben... így néha előfordul, hogy egy vaddisznócsorda keresztezi utunkat. Ilyenkor egy kicsit felszökik az adrenalin, de nem baj. Állítólag védi a szívet.
 |
 |
 |
Én szeretem a kihívásokat, ezért viszek magammal fényképezőt. Na, nem azt a rózsaszín gyufás skatulyát, ami annál a szőke plázacicánál van, hanem olyan cca. 8 kilósat. Én azt szeretem, lehet vele fényképezni.
Adok egy kisebb galériára valót a Gaja-völgy honlapjára is.
Busi Sándor galériáját itt tekinthetitek meg!
gajavolgy.hu
