3x7 mérföldes tekergés
 |
Az egész buli úgy kezdődött, hogy Feri barátom egy beszélgetés során megemlítette, hogy a Vértes hegység vár egy kihívásra, melyet a 7 mérföldes tekergések őszi túrájának nevez a Kalandozók Klubja. |
Felcsillant a szemem, és beígértem, ott leszek párommal. Logisztikailag tőlem idegenül indult a napunk. Első traumaként a hajnal 5 órai kelés, majd átautózás Csókakőre, buszozás Mórig, és a reggel 7 órai regelés ért. Akkor még nem sejtettem, nem ez lesz az utolsó sokk a mai nap.
A 31 kilométer, és a közel 8 órás küzdés jellemzi a túra nehézségét. Pocsék idő, pocsék teljesítmény! A szintidő – utólag, kicsit pihenten – valóban elszomorító, visszagondolva már nem annyira. A rajt után kicsivel bekapcsoltam a GPS-t, és hagytam dolgozni. A tracket aztán rátettem a Google Föld-re, hogy lássam mi történt.
A Vértes, mivel naponta látom messziről, már nagyon izgatta a fantáziám, de szervezetlenül, átgondolt túraútvonal és itiner nélkül nem akartam belevágni, a Bakonyt ismerem, kivártam. Megérte!
Már a leírás is izgalmas volt, Csákberényig szálltunk, mint a szél, az erdő hozta a formáját, szép volt, hatalmas és csendes. Ő a Vértes! Csákberény kocsmája volt a második pecsétlelőhely, ahol felfrissülve folytattuk az utat.
Egy hosszú szakasz következett a Csóka hegy felé, majd a Móri szőlők madártávlati látványában gyönyörködhettünk egy kis ideig. Majd következett a feketeleves. Fel a Csóka hegyre!
A kidőlt fák, a meredek kaptató, és a hőség.
Gyakorlatilag az utolsó szakasz, és a Gerecse 50-en beszerzett sérülés összeadódott, és nagyon belassított minket. Sajgó térddel a Csóka hegyre felmenni, néhol 40 fokban, extrém páratartalom mellet nem volt könnyű, időt és energiát veszítettünk. Felérve a gerincre már az adrenalin dolgozott bennünk, néhol megengedtünk magunknak egy kis csodálkozást, és nyomtuk, ahogy bírtuk. A hosszú gerinc után – ahonnan a kilátás a Móri borvidékre, a Bakonyra és Bodajkra csodálatos – tudtuk, a Várvölgybe még le kell menni, és minő párhuzam a Gerecse 50 és e-között a túra között, egy halom lépcsőn fel kell még menni. Meglett az utolsó pecsét!
A célban a Bogi pince hangulata, és egy kellemes túratársaság várt, valamint finom zsíros kenyér, melyet üdítő fröccsel öblítetünk!
Fényképezésre nem kerülhetett sor, bár végig cipeltem, de ebben a poros-izzadt állapotban lehet, el se tudtam volna engedni a gépet. Ha valaki fotózott, küldje be, kitesszük a cikk mellé!
gajavolgy.hu
