Gaja-völgyi séta
 |
Rövidke késő délutáni túránk elsődleges célja az volt, hogy felmérjük, mennyire túrázható most a Gaja-patak völgye. A gépkocsinkat egy, a Varjúvár panzió közelében található parkolóban hagytuk, ahol viccesen kinéző valamikor jobb napokat megélt borharapó idézi a letűnt idők május elsejéit. |
Ekkor Petibácsi felkiáltott: „Munkások! Elvtársak, ne feledkezzetek meg a munkásünnepről…” és elővette a laposüvegnek becézett nemesacél pálinkás butykost. Jól jött, már kezdett hűvös lenni. Csak a virsli hiányzott.
A varjúvár udvarán zajlott egy a buli, fiatalok igyekeztek tüzet gyújtani. Hangoskodásuk miután átmásztunk a létrán elviselhetővé vált, majd pár lépés után elnyomta a Gaja-patak csendes csobogása. A vihar idején folyóvá duzzadt patak teljesen elcsendesedett, az út szépen járható. Egy nagyobb csapat muflon legelészett a sziklákon, ügyet se vetettek ránk, sokáig hagyták magukat nézegetni. Kíváncsian mentünk tovább, vártuk, milyen látvány fogad minket a nagyon kedvelt Ádám-Éva fánál. Örömmel tapasztaltuk, kiállta a viharos idők próbáját, szépen át lehet menni a túloldalra, felújították, rendbe tették, korlát segíti az átkelést.
A közelben lévő padokon elidőztünk, a csobogó – mely aktívan szűri a hordalékot is – annyira megnyugtatta társaságunkat, hogy elfeledkeztünk az idő múlásáról, pedig még voltak terveink, indulni kellett tovább. Szerencsére a nap sokáig fenn van már, nem kellett rohanni. Nem tudtuk, hogy a patakon át lehet-e majd még menni, így a túloldalon folytattuk az utunkat a kis tó felé. Örömmel tapasztaltuk, az ár által elsodort, lerombolt híd helyett egy romantikus kis fehérre festett hidacska díszeleg.
 |
 |
 |
Miután alaposan körbejártuk a kis halastavat, elindultunk a vaskereszthez.
A domb, ahol a vaskereszt áll, állítólag gróf Károlyi Imre kedvelt kirándulóhelye volt. Innen kedvére gyönyörködhetett a tájban, itt lett egy alkalommal rosszul és hunyt el. Állítólag a keresztet gyermekei állíttatták édesapjuk emlékére.
Innen egy ösvény vezet a patakig, ahol a már említett Ádám-Éva fán átkelve folytathatjuk az utunkat. Mi még elmentünk egyenesen, az Alba-regia forrást is megnézni, a homályban nagyon izgalmas látványt nyújtott. Sajnos inni nem tudtunk belőle, a gondozatlansága miatt nem is javasoljuk. Mindenkinek ajánlani tudom a Gaja-völgyet, biztonságosan túrázható, felejthetetlen élményt nyújt kicsiknek, nagyoknak.
