A Római fürdőtől a Gyilkos-tóig!
 |
Aki járt már az Erdélyben fellelhető Gyilkos-tónál, melyet egy hegyről leszakadó törmelék hozott létre, az bizonyára tudja, hogy a vízből tömegesen kiálló, halott fák csonkja bizony, beleég a retinánkba. Ha valaki azt gondolja, kis hazánkban ilyet nem talál, akkor téved! |
Röviden a Római fürdőről:
A Római fürdő már elég sok alkalommal körbe lett járva, így arról most, csak röviden.
Aki igazi fotós, annak mindenképpen ajánlott a kora reggeli kelés és érkezés, a tömeg miatt 8 után sok esetben még hétköznap is lehetetlen a fotózás, főleg a ládázás! Ezekben az órákban egyedül a csúszósabb, párától nedves kövekre kell figyelni, ellenkező esetben nagy zupálás lehet a figyelmetlenség ára.
Ilyenkor a fények is barátságosabbak, az emberi zajok hiánya miatt a fürdő zubogóinak hangja is jobban érvényesül.
Szenteljünk most nagyobb teret egy érdekes helynek, amit ezután látogattunk meg, szintén ládázás okán. A leírásból sejtettük, ebben az esetben sem a konyhai doboz fogja rejteni az igazi kincset, hacsak, a jelszót nem tekintjük annak.
Aki járt már az Erdélyben fellelhető Gyilkos-tónál, melyet egy hegyről leszakadó törmelék hozott létre, az bizonyára tudja, hogy a vízből tömegesen kiálló, halott fák csonkja bizony, beleég a retinánkba. Ha valaki azt gondolja, kis hazánkban ilyet nem talál, akkor téved!
Hubertlaki tó (Bakonyi "Gyilkos-tó")
A Farkasgyepűi Erdészet által nemrég rendbetett környék a Hubertlaki tavat öleli részben körbe. A tavat a Hamuházi-séd táplálja, keletkezésének oka egy mesterséges gát. A tó valóban tiszta, mégpedig annyira, hogy állítólag még gőtéket is rejt magában. Gőtét nem láttunk, de egy őrült vadkacsától majdnem sikerült frászt kapnunk. Abban a csendben, ami ott fogadja az embert, a berobbanó szárnyas – melyet aztán még jó pár követett – kicsit hangosnak tűnt.
Hubertlak az Esterházy család vadászkastélya volt, mely leégett, helyén az erdőgazdaság által üzemeltetett kulcsosház áll.
 |
 |
 |
A legenda:
Hubertus, akinek nevéről legtöbb embernek csak a likőr jut eszébe, 658-ban született hercegi családban. A mai Belgium területén (akkoriban neustrieni hercegség), megismerkedett Héristallal a kor egyik legféktelenebb vadászával, kitől e szenvedélyt átvette.
Hogy meglegyen a vad öldöklések oka, tudni érdemes, hogy Hubertusunk ebben az udvarban ismerkedett meg Floribandéval, Löwen grófjának lányával.
Romantikus, nagy szerelem szövődött kettejük között. Boldogságban keltek egybe. Hitvese és az első gyermekük a szüléskor gyermekágyi lázat kaptak és meghaltak. Hubertus a tragédia hatása alól vad tivornyákon, öldöklő vadászatokon kereste a feledést.
A kicsapongó életet élő hercegi sarj nagypénteken, egy vadászat alkalmával fénylő keresztet pillantott meg egy gyönyörű szarvas agancsai között. E jel hatására megtért, előbb remete, majd pap, végül pedig püspök lett, akit már a X. században a vadászok védőszentjévé választottak.
Álljon itt búcsúzóul még a Hargita megyei Gyilkos-tó legendája is.
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt még a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. (Forrás: Wikipédia)
gajavolgy.hu
